Napjaim a földön vagy fent?

Imádom nézni az emberek reakcióit. Nem is tudják, de egy csomó mindent elárulnak azzal, ahogy viselkednek. Vannak biológiai reakciók és fizikai reakciók. Például ha valakinek olyan dolgot mondok, amivel zavarba tudom hozni, akkor általában elvörösödik. A hazugságnál lehet, hogy dadog, esetleg nem néz a másik szemébe stb. stb. Középiskolás koromban, amikor a buszon vagy más tömegközlekedési eszközön utaztam akkor kezdődőt, hogy néztem az emberek viselkedését. Vicces volt és néha kétségbeejtő.

Vannak, akik direkt kihívóan viselkednek, hogy őket nézzék és ezzel a középpontba kerüljenek. Ilyenekkel biztos mindenki már találkozott: Hangosan beszélgetők, nevetgélők és zenehallgatók, vagy a „jaj de beteg és szegény vagyok” emberek stb.

Találkozhatunk olyanokkal is, akik Anti-szociálisak és ennek következtébe egy agresszív védekező viselkedést tanúsítanak. Ezt úgy tudjuk felismerni, hogy szinte csak az ablakon kifelé néz, kerüli a szemkontaktust és ha egy kicsit is hozzá érünk egyből ránk szól vagy agresszíven lép fel. Ők a legveszélyesebbek is, mert minden fizikális kontaktust támadásnak élik meg. Ebből szoktak a nagy veszekedések is kialakulni. Általában valami gyerekkori trauma esetleg a mindennapi életében van valami gond, ami ezt az agresszív viselkedést váltja ki.

Az elején megemlített reakciók, mint például ami a hazugságnál van, bármikor megfigyelhetjük. Menjünk oda valamelyik ismerősünkhöz és tegyünk fel neki egy olyan kérdést, amire tudjuk azt, hogy  ugyis hazudni fog mivel nem akar megbántani. És nézük meg hogyan viselkedik.. Folyt köv..

Tudom nem szép dolog, de hallottam ma, hogy az egyik kollégám meséli a másiknak, hogy milyen is az ő gyereke. Büszkén és mosolyogva mesélte, hogy milyen jó bunyós a kicsi. A gyereke 3 éves. Apuka állítása szerint, amikor este 12-órakor haza ér akkor gyerek tűkön ülve várja, hogy játszhasson az apjával. Játék abból áll, hogy apját gyepálja. Eljátszza, hogy a földre esik, de a gyerek akkor is üti pedig ő megmagyarázta neki, hogy a földön fekvő embert nem szabad ütni. Nos, teljesen kivoltam. Milyen dolog az, hogy a 3 éves gyerek számára az a játék hogy veri az apját. És miért van még fent 12-kor? Borzasztó. Már 3 évesen erőszakossá neveli a gyereket, akkor később amikor bekerül az iskolába vagy az ovib,a akkor az lesz neki a normális, hogy verekszik. Emiatt állandóan problémás és nem fogják érteni a szülök, hogy miért tanácsolják el minden iskolából. És majd szégyellve mesélik, hogy a gyerekük milyen rossz és nem lehet megnevelni. Pedig a fő ok, amiért majd ilyen lesz a gyerek az ő nevelésük gyümölcse. Fontos lenne ebben a korban példát mutatni és megtanítani neki mi a helyes, mert a 3 évesen lehet legjobban formálni az egyéniségét és a későbbi viselkedését. Nem tudom, hogy az ő szülei vajon milyen neveltetésben részesítették. Tudom a választ ugyan ilyenben. Ezek a dolgok generációról generációra száll. Ezzel tovább adva a rossz nevelés alapköveit. Akinek mesélte a dolgokat annak az arcán láttam, hogy ő se ért ezzel egyet, de nem szolt ért csak hallgatott. Itt még nem ért véget a sztorizás. Felmerült, hogy ha ennyi energiája van a gyereknek, akkor miért nem viszi le az anya a játszó térre. A válasz az volt, hogy szégyelli… Majdnem kiköptem azt a kaját, amit épp ettem. Mi az, hogy szégyelli?? Aztán megmagyarázta. Annyira csúnyán beszél, hogy nem mer az anya utcára menni vele. Persze büszkén mesélte, hogy milyen kis gengszter a gyerek, mert a játszótéren egyszer azt mondta a másik gyereknek, hogy: - Mit nézel faszkalap??. Szép mondtam magamban nem gondoltam, hogy lehet rosszabb annál, hogy agresszív. Csodálatos gyerekkora lesz. Mindent tud már, mostanra amit nem lenne szabad és ez csak rosszabb lesz. Minta szülök minta gyerek minta halál…

Mára nem tartogatok nagy savazásokat csakis a saját hiszékenységemről beszélek. Őszintén elég szarul érzem magam, mert azt hittem, hogy vagyok annyira jó emberismerő, hogy nem fognak tudni hülyének nézni vagy esetleg átverni. Jelen pillanatban úgy néz ki, hogy valakinek mégis csak sikerült. Az egész ott kezdődőt, amikor kiléptem a munkahelyemről és kellet valami jó meló. Néztem a hirdetéseket újságban és az interneten. Nem találtam semmi olyat, ami jól fizetet volna és még tetszett volna is.

Úgy gondoltam, hogy felhívok valakit, akinél régen dolgoztam és úgy váltunk el, hogy ha kell meló, akkor nekem mindig lesz. Fel is hívtam. Nagy volt a boldogság mondta van számomra egy jó kis melója. Holnap be is siettem hozzá a megbeszélt időben. Leültünk és elmondta mennyire meg volt elégedve velem régen és most arra gondolt, hogy legyek az egyik éttermében üzletvezető. Jött azzal a szövegel, hogy ez egy előre lépés és ez jövő. Kezdő fizetés hallatán felragyogott a remény csillag és akkor nem beszéltem, ami 1 hét után adott volna. Ez a 4. hetem. Nem nehéz kitalálni, hogy sok minden nem lett az ígéretből. Az első héten betanulás névvel fél napoztam fele pénzért, ami nem volt sok, de akkor még láttam a lehetőséget. Eltelt a 2. hét is. Semmi. 3. héten már beszéltem vele hogy ez így nem jó mert annyira nincs már pénzem hogy kölcsön kellet kérnem. A reakciója annyiban kimerült, hogy hát majd jövő héten már hosszúzhatok és akkor már lesz pénz is. Meg hát, ha pénz kell miért nem szolok ő szívesen ad kölcsön.

Egyre jobban látom, hogy palira vagyok véve és valójában neki csak délelőttre kell egy ember aki olcsón dolgozik. Nem tartom magamat olyan embernek, aki hagyja azt, hogy átverjék. Legrosszabb az hogy ő mesélt arról hogy legyünk vele mindig őszinték s bízunk egymásba. Ennek ellenére nem tudom felhívni és ha sikerül is akkor kitért a válaszok elöl és csak hiteget. Ez a 4. hetem. Holnap kiderül, hogy fogok e a héten hosszúzni, ha nem akkor újra kell majd valami munkát keresni. Pedig szívből csináltam, amit csináltam és szeretem volna hinni abban, hogy legalább ő nem ver át.

 Köszönöm szépem a kommentet Fehér király. Természetesen tudom ki vagy. :)

Úgy gondoltam, hogy most előtérbe helyezem az olyan eseteket, amikor bizonyos személyek szeretik magukat ön sajnálni és ezt a munkára fogni vagy a munkába temetni. Pedig tudat alatt tudják, hogy valami elől vagy VALAKI elől menekülnek. Kicsit pontosítok.

Valamelyik nap hallottam a rádióban, hogy egy felmérés szerint reggel az emberek sokkal jobban sietnek munkába, mint munka után haza. Érdekes. Erre is van egy esetem. Az illető üzletvezető, munkakörébe beletartozott a bolt áru feltöltése és annak rendben tartása. Emellett kellett neki hírlevelet szerkesztenie és a vásárlókkal is kellet foglalkozni. Ez soknak hallatszik, és nem állítom, hogy egyszerű. De szerintem 8 órában meg lehet oldani. Ő nem tudta. Nem a munkájával volt baj csupán olyan dolgokat is bevállalt, ami nem az ő dolga lett volna és ráadásul mindig túlórázott még 3-4 órát. Állítása szerint nem lehet ezt gyorsabban meg csinálni. Meglehet.

Mi az ok amiért nem AKARTA megcsinálni?

Nem akart hazamenni, mert otthon rengeteg stressz és megoldandó probléma várta. Lehet, hogy a munkáját jól végezte, de családfőként megbukott. Ezt pontosan jól tudta és azt is, hogy az üzletbe ö a főnök, de otthon más a helyzet. Többször mondta, hogy neki olyan rossz, mert sok az elvárás a munkájában meg állandóan csak szekálják. Valójában ezt mondta: Otthon is és itt is teljesítenem kell, de nem megy. Nem bírom. Oda haza várta a gyerek, aki állandóan csak sír a feleség nem dolgozik és csak követelőzik, hogy ez kell az kell mialatt fizetik a lakás részletett. Ki akar úgy haza menni, hogy otthon nem béke és nyugodtság van, hanem helyette követelőzés és elvárások tömkelege, ami nyakunkba szakad amint átlépjük a küszöböt. Többször megjegyezte, hogy ne kapkodjam el a gyerekvállalást. A boldog apuka ilyen? Azt mondja, hogy ne kapkodjam el? Valószínűleg már megbánta, hogy megszületett a gyerek de már nincs vissza út. Bele gondolunk mit fog majd látni a gyerek, akinek a szülei az istenek és a követendő példa.

Apa: Roncs. Idegbeteg, mindig sajnáltatja magát hátha kap egy kis törődést, boldogtalan, sugárzó energia egyenlő a 0-val.

Anya: Elhízott, mert nem csinál egész nap semmit. Anyu állandóan baszogatja aput, hogy miért ilyen-olyan béna. Nem szolgál jó példával.

A szülök így nem mások, mint egy életunt bukott emberek. És milyen legyen így a gyerek? Mit lát? Milyen felnőtt lesz? Meg mondom: Egy szar..  Ugyan olyan, mint a szülök. Fontos azt tudni hogy mindenkinek meg van a helye az életben,családban és a munkahelyén. Fontos ezt már az elején letisztázni magunkba, hogy mi az ami nekem jó és mi az amit tudok vállalni, ha valami nem jó nekem vagy túlvállalom magamat akkor olyan leszek mint egy gombóccá gyűrt papírlap. Amit majd a szemetesbe dobnak. És akkor majd mondogathatom:

Megoldom.. Megoldom..

Az előző munkahelyemen érdekes dologgal találkoztam. Hozzá kell tennem egy társasjátékboltról beszélünk. Év közben szinte csak társasjáték fan-ok vásárolnak, de karácsonykor megtriplázódott a forgalom. Rengettek anyuka, apuka és persze nagymama, nagypapa jött vásárolni az ő kis szemük világának. Vagyis inkább csak idegeskedtek egy jót és pufogtak az árak láttán. Egész évben nem vásárolnak társast ezért nem is ismerik őket, de úgy gondolják, hogy karácsony alkalmával most vesznek valami nagyon izgi és nagyon drága játékot. Amivel majd az egész család együtt játszik. Ez szép elgondolás csak a baj, hogy ez nem szokót így összejönni. Miből gondolom ezt?  Eladó voltam és mivel érdekelnek az emberi viselkedések és gondolkodások ezért szépen és burkoltam kérdezősködtem. Amiből nagyon sok mindent meg tudtam a „tökéletes családról”. Úgy kezdtem a beszélgetést, hogy milyen idős gyereknek lesz a játék. Átlagkor a 8-13 éves között mozgót. Ez még nem is volt annyira meglepő. A második kérdésem már meglepet. A következő beszélgetés szó szerint így hangzott el. Egy anyukával történt kb. 35 éves lehetet.

-          Egyedül fog a gyerek játszani vagy többen? (ez fontos volt mert vannak olyan játékok amiket akár egyedül is lehet játszani ezek az úgy nevezett fejlesztő játékok)

-          -Hát egyedül. Mi már öregek vagyunk a játékhoz.

-          Öregek? Általában a legtöbb játék nincs korhoz kötve csak a minimum van meghatározva.

-         - Áh nem.. Nincs időnk rá.

Ez a hölgy volt aznap kb. a tízedik, aki ilyen indokkal magyarázkodott. Ezért egy kicsit jobban rászálltam, ami egy idő után már nagy zavarodottságot okozott nála, ami dadogáshoz vezetett. Folytattuk a beszélgetést:

-          -Nincs ideje a gyerekére? És a párja?

-          -Hát ö estig dolgozik és mindig fáradt nincs kedve már játszani.

-         - És ön miért nem játszik?

Pár másodpercig gondolkodik, hogy mit is találjon ki.

-          -Sokat dolgozok.

-          -Gyerek egésznap egyedül van?

-          -Igen sajnos, de hát valamiből meg kell élnünk.

-          Milyen típusú játékot szeret a gyerek? –persze tudtam, hogy nem foglya tudni, mert hát nem is ismeri a gyerekét.

-          -Nem tudom, hát ő 7 éves és nagyon okos.

Ajánlottam neki valamit és megvette. Persze hogy megvette, mert ő is annyira ismeri a gyerekét, mint én. Borzasztó volt, hogy minden második szülő úgy jött, hogy neki olyan játék kell, amit egyedül tud játszani. Nem hiszem el, hogy ha valaki tud baszni és gyereket szülni, akkor nem tud rászánni 1 órát. Persze a beszélgetés alatt folyamatosan kapkodta a tekintettét, izzadt és akadozva beszélt. Ő is tudja, hogy ez így gáz, de nem tud ellen mit tenni. Vagy nem akar?.. Ezt a csak ő tudja. Volt arra példa, hogy megkérdeztem a külsőre határozott és férfias apukát hogy hány éves a lánya. Amire magabiztosan rávágta 8. Mire a felesége halkan megjegyezte, hogy 9. Apuka ráordított, hogy nem mindegy mindig kijavítasz. Jött a további kérése: - Mindegy, mondjon valamit mit vegyek, mert nagyon sietünk. Mire én: - Mindegy. És oda mentem egy másik vásárlóhoz. Ugyan azzal a tónushall ugyan azzal a nem tőrödömséggel válaszoltam, mint ahogy ö beszélt. Arcán látszódót a csodálkozás hogyan történhetett meg vele ez. Valaki, aki nem hódolt be neki. Folyamatosan figyeltem félszemmel hogy mit csinálnak. Eltelt 10 perc odajöttek újra. Mintha kicserélték volna az apukát:

-          -Elnézést tudna segíteni.

-          -Igen tudok.

És majdnem fél órát beszélgetünk a játékokról és végül vettek egy nagyon jót. Csak szembesíteni kellett az apukát hogy Ő nem Isten….

Azért hoztam létre ezt a blog-ot, mert nagyon sok mindent szeretnék megosztani másokkal. Saját érzéseimet és tapasztalataimat az életről, embertársainkról és azok viselkedéseiről. Bízok benne, hogy ezzel segíteni tudok másoknak. Soha nem fog elhangzani konkrét név abban, amit írok. Ez nem azért van, mert nem merem vállalni azt, amit gondolok vagy ami a véleményem. Pusztán arról van szó, hogy nem szeretnék másokat más emberek előtt lejáratni. Fogok használni trágár szavakat azért, hogy nyomatékosítsak néhány fontos dolgot, ha valakit zavarnak az ilyen kifejezések, akkor azt meg kérem, hogy ne is olvassa tovább. Köszönöm.