Az előző munkahelyemen érdekes dologgal találkoztam. Hozzá kell tennem egy társasjátékboltról beszélünk. Év közben szinte csak társasjáték fan-ok vásárolnak, de karácsonykor megtriplázódott a forgalom. Rengettek anyuka, apuka és persze nagymama, nagypapa jött vásárolni az ő kis szemük világának. Vagyis inkább csak idegeskedtek egy jót és pufogtak az árak láttán. Egész évben nem vásárolnak társast ezért nem is ismerik őket, de úgy gondolják, hogy karácsony alkalmával most vesznek valami nagyon izgi és nagyon drága játékot. Amivel majd az egész család együtt játszik. Ez szép elgondolás csak a baj, hogy ez nem szokót így összejönni. Miből gondolom ezt?  Eladó voltam és mivel érdekelnek az emberi viselkedések és gondolkodások ezért szépen és burkoltam kérdezősködtem. Amiből nagyon sok mindent meg tudtam a „tökéletes családról”. Úgy kezdtem a beszélgetést, hogy milyen idős gyereknek lesz a játék. Átlagkor a 8-13 éves között mozgót. Ez még nem is volt annyira meglepő. A második kérdésem már meglepet. A következő beszélgetés szó szerint így hangzott el. Egy anyukával történt kb. 35 éves lehetet.

-          Egyedül fog a gyerek játszani vagy többen? (ez fontos volt mert vannak olyan játékok amiket akár egyedül is lehet játszani ezek az úgy nevezett fejlesztő játékok)

-          -Hát egyedül. Mi már öregek vagyunk a játékhoz.

-          Öregek? Általában a legtöbb játék nincs korhoz kötve csak a minimum van meghatározva.

-         - Áh nem.. Nincs időnk rá.

Ez a hölgy volt aznap kb. a tízedik, aki ilyen indokkal magyarázkodott. Ezért egy kicsit jobban rászálltam, ami egy idő után már nagy zavarodottságot okozott nála, ami dadogáshoz vezetett. Folytattuk a beszélgetést:

-          -Nincs ideje a gyerekére? És a párja?

-          -Hát ö estig dolgozik és mindig fáradt nincs kedve már játszani.

-         - És ön miért nem játszik?

Pár másodpercig gondolkodik, hogy mit is találjon ki.

-          -Sokat dolgozok.

-          -Gyerek egésznap egyedül van?

-          -Igen sajnos, de hát valamiből meg kell élnünk.

-          Milyen típusú játékot szeret a gyerek? –persze tudtam, hogy nem foglya tudni, mert hát nem is ismeri a gyerekét.

-          -Nem tudom, hát ő 7 éves és nagyon okos.

Ajánlottam neki valamit és megvette. Persze hogy megvette, mert ő is annyira ismeri a gyerekét, mint én. Borzasztó volt, hogy minden második szülő úgy jött, hogy neki olyan játék kell, amit egyedül tud játszani. Nem hiszem el, hogy ha valaki tud baszni és gyereket szülni, akkor nem tud rászánni 1 órát. Persze a beszélgetés alatt folyamatosan kapkodta a tekintettét, izzadt és akadozva beszélt. Ő is tudja, hogy ez így gáz, de nem tud ellen mit tenni. Vagy nem akar?.. Ezt a csak ő tudja. Volt arra példa, hogy megkérdeztem a külsőre határozott és férfias apukát hogy hány éves a lánya. Amire magabiztosan rávágta 8. Mire a felesége halkan megjegyezte, hogy 9. Apuka ráordított, hogy nem mindegy mindig kijavítasz. Jött a további kérése: - Mindegy, mondjon valamit mit vegyek, mert nagyon sietünk. Mire én: - Mindegy. És oda mentem egy másik vásárlóhoz. Ugyan azzal a tónushall ugyan azzal a nem tőrödömséggel válaszoltam, mint ahogy ö beszélt. Arcán látszódót a csodálkozás hogyan történhetett meg vele ez. Valaki, aki nem hódolt be neki. Folyamatosan figyeltem félszemmel hogy mit csinálnak. Eltelt 10 perc odajöttek újra. Mintha kicserélték volna az apukát:

-          -Elnézést tudna segíteni.

-          -Igen tudok.

És majdnem fél órát beszélgetünk a játékokról és végül vettek egy nagyon jót. Csak szembesíteni kellett az apukát hogy Ő nem Isten….